SKLAD EMOCIJA I REFLEKSIJE
Čitajući izbor Ileša Fehera iz poezije ŽeljkeAvrić „Ne boj se visine”
Pred nama je knjiga koja, zaslugom pjesnikinje Željke Avrić i prevodioca Ileša Fehera, predstavlja potvrdu znane istine da poezija izvire iz jezika i njemu pripada, ali zahvaljujući prevodiocu koji proniče u sve značenjske i emotivne slojeve pjesme, poput pritoke svoju metaforiku neštedimice sjedinjuje s rijekom u koju uvire. Tako će srpska pjesnikinja, koja vrlo dobro zna uskladiti emocije s refleksijom, da nigdje jedna drugoj ne zasmetaju nego se, naprotiv, dopunjuju i stapaju u skladnu cjelinu, svojom nenametljivom, ali vrlo slojevitom metaforikom podstaći na razmišljanje i razgaliti dušu i mađarskog čitaoca.
Ileš Feher s velikim entuzijazmom srpsku poeziju približava mađarskom čitaocu. Tako je iz bogatog poetskog opusa srpske pjesnikinje srednje generacije Željke Avrić izabrao i preveo šezdesetak pjesama, razvrstavši ih u osam tematskih cjelina (Da se upoznamo, Gledaš li brate, Nemoj da se predaš, I više od svega, Slutnje, Curi mrak, Vrijeme je, I to sam ja) uvrstivši ih u zbirku „Ne boj se visine”. Zanimljivo je da iza svakog naslova ciklusa stoji i podnaslov – stih(ovi) iz pjesama koje slijede, a koji na poseban način nagovještavaju motive koji su zaokupljali pjesnikinjinu pažnju. Kada se ti podnaslovi poslože jedan ispod drugog mogu zazvučati i kao cjelovita pjesma iz koje naslućujemo osnovna poetička i tematska obilježja lirskog stvaralaštva ove pjesnikinje:
Drugovala sa vjetrom sanjala daljine
hranim se snovima mjesečarim i sunčarim
Pevaju vode govore senke ognjene reke nadiru
izađi iz sebe operi taj mrak diši slobodno
U ovom svetu nebitnog mesta i vremena ćutimo jedno drugo.
Tu gde jecaju senke ukotvilo se bezdno
Okupljeni u miru spremni za rat
Svuda smo i nigde nas nema.
Čuvarkuća, smrtonosna nežnost, prvi i poslednji stepenik.
Pred čitaocima je zaista dobar izbor iz poezije Željke Avrić široke tematske razuđenosti. Treba istaći da sve čega se njen pjesnički senzibilitet dotakne, postane pjesma koja se pamti. Ne znam mađarski, pa izostaje moja ocjena prevoda, ali znajući s koliko pažnje i ljubavi Ileš Feher prevodi srpsku poeziju, ne sumnjam da će znalci izreći visoko mišljenje o tome.
Ranko Pavlović
AZ ÉRZELMEK ÉS REFLEXIÓK ÖSSZHANGJA
Gondolatok ŽeljkaAvrić: Ne félj a magasságtól a Fehér Illés által válogatott verseit olvasva
Előttünk az a könyv van, amelyik, Željka Avrić költőnőnek és Fehér Illés fordítónak köszönve, közismert igazságot képvisel. A költészet a nyelvből ered és ahhoz tartozik, de köszönve a fordítónak, aki a költemény tartalmát és minden érzelmi rezdülését egy másik nyelvbe ülteti, mint egy mellékfolyó, metaforáját azzal a folyóval egyesíti, melybe ömlik. A szerb költőnő költészete, aki az érzelmeket oly módon képes összhangba hozni a reflexiókkal, hogy egyik a másikat nem hogy nem zavarja, hanem kiegészítik egymást, harmonikus egységet alkot. Diszkrét, de kifejezetten elmélyült metaforájával a magyar olvasót is bizonyára gondolkodásra készteti, lelkét felüdíti.
Fehér Illés a szerb költészetet lelkesen közelíti a magyar olvasóhoz. Željka Avrić gazdag költészetéből, aki a szerb költészet középnemzedékéhez tartozik, hatvan verset fordított, melyeket a Ne félj a magasságtól kötetben nyolc tematikus egységbe csoportosított (Bemutatkozóféle, Észreveszed-e testvér, Ne add fel, A mindennél is több, Sejtések, Sötétség szivárog, Eljött az a pillanat, Ez is én vagyok). Figyelemre méltó, hogy minden cikluscím alatt alcím is van – a soron következő versből egy-egy kiragadott rész, melyek különleges módon utalnak a költőnő figyelmét felkeltő motívumokra. Ha ezeket az alcímeket egymás alá helyezzük, szinte egységes költeményt alkotnak, melyből a költőnő lírai munkásságának alapvető poétikai és tematikus vonásaira következtethetünk:
Széllel barátkoztam messzeségről álmodoztam
álmokkal táplálkozokholdfényben napfényben fürdök
A víz énekel az árny beszél lángoló folyók áradnak
Lépj ki önmagadbólmosd le azt a homályt szabadon lélegezz
Ezen a világon hely idő mit sem számít egymásnak hallgatunk.
Itt, ahol árnyak zokognak, vetett horgonyt a feneketlen mélység.
A csendben gyülekezettek háborúra készek
Mindenütt vagyunk és sehol sem.
Kövirózsa, halált hozó gyengédség, első és utolsó lépcsőfok.
Az olvasók Željka Avrić széles témakörű költészetéből valóban jó válogatást olvashatnak. Ki kell hangsúlyozni, hogy mindenből, amihez költői érzékenysége hozzáér, figyelemre méltó költemény lesz. Nem tudok magyarul, ezért kimarad a fordítás értékelése, de ismerve, Fehér Illés milyen figyelemmel és odaadással fordítja a szerb költészetet, nem kétlem, hogy a szakértők majd magasra értékelik.
Ranko Pavlović
Reč prevodioca
Kada me pitaju, zašto jedan biohemičar, naučni radnik, uz sve svoje obaveze, deo slobodnog vremena posvećuje prevođenju – poslu, koji je unapred osuđen na poraz, pozivam se na reči slavnog alpiniste Hilarija. Kad su ga pitali, zašto je krenuo u osvajanje Mont Everesta, jednostavno je odgovorio: „Jer je tamo.”
Prevođenje je moja unutrašnja potreba.
Hilari je bar znao kakav izazov predstavlja osvajanje Mont Everesta.
A kakav izazov predstavlja prevođenje poezije za mene, naučnog radnika, što je unapred osuđen na poraz? Poznati mađarski pesnik i sjajan prevodilac Deže Kostolanji (Kosztolányi Dezső 1885 – 1936) u predgovoru drugog izdanja knjige, izbor iz evropske poezije „Moderni pesnici” (1921), napisao je često citiranu rečenicu: „Prevođenje poezije je isto, kao plesanje lancima vezanim nogama.” Svakako je izazov, a ako imamo u vidu i bitne razlike između srpskog i mađarskog jezika – mađarski jezik ne poznaje rodove, ne koristi pomoćni glagol prilikom formiranja prošlog i budućeg vremena, ima četiri a ne sedam padeža, koristi određeni i neodređeni član ispred imenica, red reči u rečenici je obrnut u odnosu na srpski jezik… izazov je još veći.
Prvenstveno volim pesme a ne pesnike. Ako mi se sviđa jedna pesma, neka bude autor i za upućene nepoznat – prevodim. Možda na taj način spasim pesmu od zaborava. Da, tako je, ali postoje pesnici čija su dela duboko u moju svest urezana, sa mnom žive. Jedna od njih je Željka Avrić. Primite toplo njenu poeziju.
Zahvaljujem autorki, što mi je poverila zadatak prevođenja svojih pesama.
Zahvalan sam mađarskom pesniku Andrašu Adiju za dobijene korisne savete tokom prevođenja, te za korektno obavljen zadatak lektora za mađarski jezik.
Zahvaljujem likovnom umetniku – grafičaru Imre Molnaru koji je dozvolio upotrebu svog ostvarenja „Lukovi“ za naslovnu stranu.
Zahvaljujem direktoru i glavnom uredniku izdavačke kuće „ASoglas” Dejanu Spasojeviću.
Subotica, meseca koledara, 2025.
Ileš Feher
A fordító jegyzete
Ha megkérdezik, egy biokémikus, tudományos munkás, minden kötelezettsége mellett, szabad idejének egy részét miért fordítja műfordításra, akkor Hillary-t, a neves alpinistát idézem. A kérdésre: miért indult el a Mount Everest meghódítására, egy mondatba sűrítette válaszát:
“Mert ott van! ”
Számomra a műfordítás belső kényszer.
Hillary legalább tudta, a Mount Everest meghódítása milyen kihívást jelent.
És milyen kihívást jelent számomra, tudományos munkásra azeleve sikertelenségre ítéltetett műfordítás? Most Kosztolányi Dezső sokat idézett mondatát idézem, melyet először 1921 januárjában a Modern költők második kiadásának előszavában írt: „Műfordítani mégis annyi, mint gúzsba kötötten táncolni.” Mindenképpen kihívás, és ha figyelembe vesszük a magyar és a szerb nyelv közötti jelentős különbségeket – fordított szórend, a magyar nyelv nem ismeri a nemeket a szerb viszont a határozott névelőt, a szerb nyelv a múlt és a jövő idő képzésére segédigéket használ, a szerb nyelv hét esetet ismer, … – a kihívás még inkább érvényesül.
Elsősorban a verseket szeretem. Ha tetszik egy vers, a szerző legyen, akár még a bennfentesek számára is ismeretlen, lefordítom. Hátha ily módon nem süllyed el. Ez igaz, de az is igaz, hogy vannak költők, akik lélektársaim. Egy közülük Željka Avrić (Āvrity Zsēlykā). Költészetétfogadják szeretettel.
Köszönöm a szerzőnek, hogy költészetének fordítását, bemutatását rám bízta.
Köszönöm Ady András magyar költőnek a fordítás során nyújtott értékes kiegészítéseket és a lektori feladat elvégzését.
Köszönöm Molnár Imre grafikusművésznek, hogy engedélyezte Ívek című alkotását a borítóterv elkészítéséhez.
Köszönet jár az ASoglas, Zvornik kiadó főszerkesztőjének: Dejan Spasojevićnek (Szpāszójevity Dējān).
Szabadka, álom hava, 2025.
Fehér Illés
